2015/12/29

Évzáró bejegyzés

Lezárni egy évet nem is olyan könnyű, de ez ugye az írós blogom, valahol egy kicsit kötelességemnek is érzem, hogy vezessem, hogy hozzam ide és gyűjtögessem mindazt, ami ezzel az írói léttel kapcsolatos.
Ezzel együtt most egy egész évet kellene összefoglalnom.
Nézzük csak:
Volt egy tavaszi fesztivál, ami remekül sikerült, de akkor még bizony fogalmam sem volt róla, hogy idén még megjelenik a Bizánc trilógiám első része. Nagy utat járt be, de akivel találkozott, szerencsére mindenki nagy szeretettel fogadta, ezt utólag is köszönöm. Szeretem a könyves eseményeket, igyekszem részt venni rajtuk és találkozni minél több emberrel. Amit imádtam, az Bíró Szabiék bandériumának bemutatója volt, a fűben ülve néztük végig, és igencsak emlékezetes maradt, ha úgy adódik, ne hagyjátok ki! Na meg a sör, igaz Nagikám? :)

Aztán jött a nyár, amit szeretek, medenceparton szoktam tölteni két fűnyírás között, tűkön ültem és hát csak csak megérkezett a hír, idén megjelenhet a könyv.
Közben egy másik hír, a Platónos novellánk sorsa, más irányt vett, mint amire Mabbal számítottunk, így már csak 2016-ban fog kijönni, hogy hol, az legyen meglepetés, ígérem beszámolok, amint úgy adódik. Addig húztuk, és addig kavargott a novella körül a sorsba kódolt lehetőségek tárháza, míg átcsúszott jövőre, de kárpótlásul megvalósul egy nagy álmunk. Jól hangzik, nem igaz?

Megkezdtük hát a szerkesztést, a könyvborító készítését, amit ezúton is köszönök Csikász Katalinnak, meg minden egyéb munkát a Gold Book Könyvkiadó kiváló stábjának. Bevallom töredelmesen, még szoknom kell, hogy egy olyan kiadóval dolgozhatok együtt, ahol mindenben ott a profizmus és a kifejezett igény is arra, hogy a könyv a lehető legjobb legyen. Ez csodálatos érzés, és arra ösztönöz, hogy ezután is kicsikarjam magamból a maximumot. Ami be kell látni, mindenképpen előnyös, még ha nehéz is. Viszont csak így érdemes!

Ősszel lemaradtam pár könyves eseményről, noha terveztem, hogy majd kéziratéjre mégiscsak el kéne menni, olyan jó ott bratyizni az írókkal, a szerkesztőkkel meg egy pofa sörrel, mindig szuper kis csapat van és érdemi munka folyik, de idén sajnos egyéb teendőim miatt ez elmaradt. Remélem jövőre is lesz!

Volt aztán egy kiírt könyvbemutató és mielőtt oda mehettem volna, két kedves könyvesblogger - és egyben író ismerősöm- meginvitáltak egy interjúra. Köszi csajok!
Itt olvasható:
http://smkinda.blogspot.hu/2015/11/kerdeztunk-pusztai-andrea-interju.html

Ezután persze rettentő nagy izgalmak közepette eljött a nagy nap, a könyvbemutató az Alexandra Pódiumon, teljesült a nagy álom. Andy Baron volt olyan kedves moderálni az eseményt, ő ilyen groteszk, humoros cuccokban utazik, írogat és olyan kelekótya fajta rádiós, de mi ilyen nagy gyereknek szeretjük. A jobb oldalamon a sok kötetes Urbánszki Lászlóval, balomon a még több kötetes nagy tiszteletű Fonyódi Tiborral bele is vágtunk a nagy eseménybe. Mint e beszélgetésből is kiderül, nem véletlenül nevezem Tibcsi bácsit a mesteremnek. Rengeteget tanultam tőle, de felfedjük azt is, hogy mi négyen honnan is ismerjük egymást. A beszélgetés itt megtekinthető, cirka másfél óra, de életemnek az egyik legfontosabb eseménye volt, főleg ha az idei évet nézzük.
https://www.youtube.com/watch?v=y0qkKMByXZM&feature=youtu.be

Azért itt megjegyezném, hogy 235 ember látta az elmúlt hónapban ezt a felvételt, amit ezúton megköszönök nekik ismeretlenül is. Valamint köszönet Móninak és Tominak a felvételért :)
Kaptam egy tortát a Bizánc kötetem borítójával marcipánból. Hát én még most is meg vagyok hatódva, Eszterkém, imádlak!

Aztán kezdtek jönni a kritikák, a molyon is csemegézik, privátban is nagyon jó visszajelzéseket kaptam, készülőben vannak még interjúk, egyre többen olvassák a könyvet és azon veszem észre magam, hogy nini, a második részt írom.
Itt megjegyzem, hogy az olvasótáboromba édesapám is csatlakozott, és örültem, amikor láttam, milyen elmélyülten falja a sorokat. Annyira aranyos volt, legszívesebben körbepuszilgattam volna, na de nem vethetem el a sulykot, hát mégsem kéne puszilgatni az olvasóimat, mert olvassák a regényt. Majd az apukámat apuka minőségében igen. Tetszett neki a könyv, ez is fontos mérföldkő volt a számomra.

Riti húgom egyik éjjel kiolvasta, másnap elég mosottan jött, de azért lelkesen kérdezte, mikor lesz már kész a következő rész? Sokat segít nekem, innen is csókoltatom az agyas, okos buksiját és ezer hálám neki is, meg a párjának is ;) Jó dolog az, ha az embert támogatja a család és örülnek az örömömnek.

Másik húgommal és a barátnőimmel is ez van, fel sem tudom sorolni mennyi mindent kaptam és kapok tőlük. Hálás vagyok a sorsnak, hogy ilyen emberek között élhetek.

Végezetül álljon itt a jövő évre minden hálám és szeretetem mellett sok jókívánság, legyen egy egész csokorral, és mindenki maga igénye szerint vegyen belőle többet, ehhez segítségül hívtam a költőt.

Összességében azt hiszem, elmondhatom, egy sikeres évet zárok,  köszönöm, hogy velem voltatok, jövőre folytatjuk!


Weöres Sándor: Újévi jókívánságok

Pulyka melle, malac körme
liba lába, csőre –
Mit kívánjak mindnyájunknak
az új esztendőre?
Tiszta ötös bizonyítványt*,
tiszta nyakat, mancsot
nyárra labdát, fürdőruhát,
télre jó bakancsot.
Tavaszra sok rigófüttyöt,
hóvirág harangját,
őszre fehér új kenyeret,
diót, szőlőt, almát.
A fiúknak pléh harisnyát,
ördögbőr nadrágot,
a lányoknak tűt és cérnát,
ha mégis kivásott.
Hétköznapra erőt, munkát,
ünnepre parádét,
kéményfüstbe disznósonkát,
zsebbe csokoládét.
Trombitázó, harsonázó,
gurgulázó gégét,
vedd az éneket a szádba,
ne ceruza végét.
Teljék be a kívánságunk,
mint vízzel a teknő,
mint negyvennyolc kecske lába
százkilencvenkettő.




Megjegyzés küldése