2017/01/29

A film és az író...

Régen blogoltam már, néha kedvet kapok. Éppen ülök és malmozok, elégedetten nem dőlhetek hátra, azt nem szoktam, mert félek, hogy úgy maradok. A lényeg, hogy végeztem azzal, amin hetek óta, jobban mondva már vagy fél éve dolgozom.
Nemrégiben bejelentettem, hogy elraboltak a filmesek, mesélek egy kicsit erről.

Sokan, akik követik a körülöttem folyó eseményeket, tudják, hogy a regényírás csupán egy szelete annak a kreatív munkának, amiket - őrült módra- a fejembe vettem. Tudni lehet azt is, hogy van egy nagyon kedves, annyira nem is titokzatos producerem, akivel korán, ismeretségünk első perceiben megtaláltuk a közös hangot és a közös célokat. Ez önmagában is üdítő dolog, mindketten hiszünk abban, hogy erre tudunk építeni. No, de filmet csinálni lassú folyamat, baromi kemény munka és hát, na, fel kell nőnöm egy-egy olyan feladathoz, ami minden erőmet és tudásomat megkívánja.

Tisztába kellett jönnöm azzal, hogy az elmélet olyan kevés ám, mint lepkefing a tornádóban. Tisztába kellett jönnöm azzal, hogyan működik a rendszer és kinek milyen szerepe, milyen területe van, amiben a legjobb tudásával hozzájárul majd a filmhez - ebből még sok meglepetésszerűen rám törő tapasztalatom lesz a folyamatban, amit alig várok. Valamint tisztába kellett jönnöm azzal is, milyen úton, merre induljak, merre lépjek, hogy a rendszer befogadja majd, amit alkottam, hogy olyan emberek elé kerüljön, akik elolvassák és megkapaszkodnak az asztal szélében és azt mondják: Hol volt eddig ez az ember? Máris akarom ezt a filmet! - És majd jól megtámogatnak. Annyira, hogy a végén még tényleg lesz egy filmem.
Na jó ez egy kicsit álomszerű azért így...

Ugyanis vért izzadtam, még segítséggel is, hogy kiszüljem magamból ezt a filmes anyagot. Hirtelen szembejöttek azok a gyengeségeim, amiket sejtettem is eddig, de alapvetően sikerült ellavíroznom velük a regényírás tengerén. Most azonban nem volt kecmec, eljött az idő, hogy szembenézzek ügyetlenségeimmel. Kinyírtam magam. Olyan szöveget hoztam létre négy fázisban, amiről nem tudtam, hogy tudok ilyet. Ebben Demi Kirschner nagy segítségemre volt és ezt ezúton is köszönöm.

Folytatva a gondolatmenetet tehát: tisztába kellett jönnöm azzal, hogy mit tudok. És amit nem, azt hogyan igen.

Emberek, csak egyet mondhatok. Nézzetek szembe magatokkal és múljátok felül azokat a gyengeségeket. Mert hogy ennél nagyobb érzés nem létezik, az is biztos.

Ezen a ponton úgy döntöttem, hogy buksisimi magamnak, mert bevallom, beletettem mindent. Innentől kezdve már nem zavar a végeredmény, hogy hogyan dönt majd a Filmalap, mert az majd csak azt határozza meg, hogy mi a következő lépés és nem azt, hogyan értékeljem a munkámat. Amibe mindent beleteszel, azért persze izgulsz, de egy dolog mégiscsak szem előtt kell maradjon: megcsináltad. Akárhogy is, de nem adtad fel félúton, nem dobtad el, nem nyivákoltál, végigszenvedted és megcsináltad. Itt azért egy kis buksisimi akkor is belefér, ha a Filmalap két lábbal rúg ki. Na, de remélem nem fog.

Ennyit az alkotói munkáról és most súgok pár szót a filmről:

Ez egy szürreális elemekkel spékelt thriller.
Lesz benne egy karizmatikus férfi meg egy nagyon jó kis nő :DDDDDDDDDDDDDDD
Ennyit lehet tudni róla.
Pályázni fogunk vele a Filmalapnál.
Ha tetszik nekik, és támogatják, jön a következő fázis.

Addig azonban bármennyire is szeretném, a történetről nem árulhatok el semmit. Azokról sem, akik már fél lábbal benne vannak ebben a munkában. Ám amint lehet és alakul át a bizonytalanból a biztosabba maga a projekt, ígérem felfedek mindent, amit lehet.

Addig megyek vissza Kaganhoz és írom Bizánc harmadik részét, csak meg ne kérdezzétek, mikor lesz kész!


Megjegyzés küldése