2017/02/15

Körblogolás téma: szerelmi három- vagy sokszögek


Ha valakinek ebben a témában van mondanivalója, az én volnék. Merthogy Bizánc már csak ilyen, folyton kísért és ott bizony kőmasszív szerelmi háromszögek vannak, nem is egy, több generáción is átívelő formában. Gondoltam beugrom erről témázni egy kicsit  és meglátjuk, hátha kisül belőle valami.


Szerintem a szerelmi háromszög valójában egy jól felépített akadálypálya a szerelmi alapfelállásban. Lehet előítéletekkel terhes, (Kagan csak egy barbár) és kemény szakadékokat felvonultató különös felállás (másik néphez tartozik, esélytelen a szerelem kettőjük között) , lehet mások elől titkolni (naná, még azt is, ami meg sem történt), lehet felvállalni is akár (de csak később). Merthogy az embert nem kizárólag az érzelmek, hanem az a társadalom és az onnan származó kondicionáltság is befolyásolja abban, hogy ki lesz a párja és kit választ. Nem mindegy azonban egy történet szempontjából, hogy a szerelmi háromszög és a választás kényszere valójában egy folyamatot ábrázol-e és a végén kisül belőle valami, vagy esetleg az van, ami az "Elfújta a szél"-ben, hogy az illető csak azt hiszi, hogy szerelmes valakibe, de már közben régen nem ám, csak még nem jött rá; vagy pedig az van, ami Bizáncban esik meg. Nevesül, hogy a szerelmi viszonyok beágyazódnak hosszú távon is a történésekbe, és van, ahol bizony ezt titkolni kell vastagon, komoly következmények fenyegetésével: (lásd Georgina esete). Vagyis kérdés, hogy a szerelmi dilemma egyik szála egy külsőség és van-e még mögötte egy titkos vonal (szerető vagy egy másik élet akár, ami nem látszik), amiről az olvasón kívül még az sem tud, aki ott áll a főszereplő mellett. A beágyazott történésnél más a felállás, mint egy kamasz dilemmájában, amikor nem tudja melyik fiúnak adja a szívét végül, mert itt egy egész folyamatot kényszerít ki a történet és valahogy mindig megoldódik és monogámiába zuhan. Szerintem sokkal izgalmasabbak azok a kapcsolatok, amik nem a külső és belső kényszerű társadalmi megfelelésekről szólnak csupán - pl. muszáj egyvalakit választani, inkább sorsot húzok most már, annyira nem tudok dönteni stb.-, nem arról szól tehát, hogy mások mit gondolnak a kapcsolatról, hanem az önmagunkhoz való őszinteségről. Például arról a felismerésről is kellene szólnia ezeknek a szeretetgomolyagoknak, amit szerelmi három- vagy sokszögként tekintünk, hogy az emberek egymás között egyedi szeretetháló kialakítására képesek. Vagyis szeretem x-et lilán, és y-t zölden, l-t meg kéken. Színben próbálom érzékeltetni, hogy az érzelmek árnyaltak és összetettek, egyediek, nem vethetők össze, minden ember között lehet másmilyen az árnyalatuk. Máshogy szeretem az összes embert, akit ismerek és vannak, akik egy ezen belüli skálán befuthatnak a szerelemzónába. Tiszta ciki, ha erre mondjuk két férfi is képes egy nőnél. Más a felállás fordítva, amikor a férfi kellene döntsön két nő között. Ott általában azt várjuk, hogy maga mögött hagyva őket egy harmadikat választ akár és lelép egy új életbe - nocsak, ez elég életszerű.
Az egész szerelmi dilemmákkal foglalkozásom amúgy Bizánccal kezdődött, a lázadóbbnál is lázadóbb Anasztáziámmal, akinek egyébként hatalmas szíve van, tele olyan sokféle szeretettel, hogy elég mélyen beleásódott a szerelmi háromszögek és titkok meg az egyébként is álságos kígyóverem világába. Szegény olyan helyre került, ahol a szeretet, mint ilyen, inkább hátrányára van, mint előnyére. Mert van a nyíltan vállalt dimenzió, a házasság, a külsőség, a mutatás a társadalomnak és a népnek, meg van az izgi, nem szabad, de mégisdeszeretném állapotú titkos vonzódás egy idegenhez, egy másik, nagyon más figurához, aki a maximumon élő, saját komfortjában már mindent elért szereplőmnek hoz némi kihívást és bensőséges izgalmat az életébe. Ebből aztán sikerült kikevernem akkora nagy katyvaszt, hogy az átláthatóság miatt egy egész regényt írtam a császári családban fellelhető kavarokról, és Anasztázia körül kiépült szerelmi háromszögek hálójáról, meg a bonyolult leszármazásokról. Igazi szappanopera :D.

Szeretni egy másik embert nemcsak ragyogó érzés, de a tetteket is meghatározza és nagyon fontos szerepe van abban, hogy az adott szereplő hogyan viszonyul a titkos szerelméhez, minden szituációban befolyásolja a döntéseit és a tetteit. Nekem például kitűzött szándékom volt, hogy nem akarok rossz fiút csinálni Rómanoszból. Mert nem volt az. A másik ember szeretése nem azon múlik, hogy akihez eredetileg kötöttük magunkat, az biztos rossz emberré vált. Nem. A szeretet talán pont ezen a ponton nem kiérdemlés kérdése, noha másik ponton meg igen fontos ez a kiérdemlés is, mert megkövetelni meg nem lehet. Az érzelmek ártatlanságunkban törnek ránk és az önuralom nagyot lendít egy szereplő megbecsültségén.

Szóval a szerelmi háromszög valójában nem egy egyszerű dilemma csupán, mert mutathat átalakulási folyamatot és lehet a végén konklúzió. Amit én feltettem magamnak Bizáncban, az az élet sodrása, elmélyült állapotok kerülnek a felszínre és másik szövevények is kialakulnak. Hiszen az ember egyik legfontosabb igénye, hogy szeressék és viszontszerethessen. Ebben pedig ha minden túl kocka, akkor az egész egyszerűen nem lehet életszerű :)

Többiek a témáról, akiket én is olvasok:
Szaszkó Gabriella
Bartos Zsuzsa
Sütő Fanni
Gaura Ági
Puska Veronika
On Sai-t pedig felmentjük, mert Artúrt ír éppen
Megjegyzés küldése