2017/05/27

Galilei és a pihenőidőszakom


Ma eldöntöttem, hogy pihenek. Nem foglalkozom tanulással, a gyerkőcöm apázik, igazán kijár egy rápihenős nagy szabadnap nekem. Nem volt ilyen időtlen idők óta, és jövő héten nagy hajtás lesz, aztán megyünk vizsgázni. Ergo a következő két hétre erőgyűjtési gyakorlat címén muszáj pihenni egy keveset. Kigondoltam, hogy írni sem fogok. Merthogy abból is rám fér egy kis szusszanás, mindig hajtom a mókuskereket, leállok egy kicsit, szándékosan nem agyalok a jeleneteken, az írástechnikán, a jövőn, az elvégzendő munkán. Nincs bűntudat, nincs hajrázás. Pihenek. Sikerült is aludnom egész délután.
Aztán eltévelyedtem és önkéntelenül is belefutottam egy Galilei cikkbe, aztán még egybe és egy másikba, hamar el is olvastam, és a vezérhangyáim csatározva megindultak, hogy fú, de jó téma ez egy regénynek. Elkezdtek ugrálni az ötletek belőlem, és hát...
Lelőttem.
Más sem hiányzik, mint egy újabb regényötlet.
Ilyenek ezek a kreatív erők, nem kushadnak, akkor sem, ha az ember épp pihenni szeretne. Olyan semmittevősen. Olyan nyugodtan. Majd olvasok egy kicsit, vagy nézek valami filmet.
És nem örülök, hogy komoly ellenállást kell gyakorolnom egy kis pihenésért.
Megjegyzés küldése