2017/11/18

Kíváncsi-e az ifjú szerző?...avagy az olvasás problematikája - szubjektív


Miért baj az, ha valaki úgy akar író lenni, hogy nem szeret olvasni?

Nem, nem gúnyból írom és igen, egy kicsit bárki érthet az íráshoz, noha sokféle módja van, elég, ha megnézzük naponta hányféle szöveggel találkozunk újságokban, interneten, tanulás vagy munka közben, aztán a könyvesboltok polcain. Ami pedig a legfontosabb benne, hogy remek móka egyébként. Komolyan. Kikapcsolja az embert, a munka utáni időszakban kioldja a stresszt, és egy bizonyos szinten pihentet, másik oldalról fejleszti az intellektust, empátiát, ezernyi dologgal összefügg, önismeretet gerjeszt, és kitűnő szórakozás nem csak olvasni, hanem írni, történetet mesélni is. De ez csak akkor működik, ha olvasol is mellette. Miért? Alább beszélünk róla.

A minap én is hírt adtam arról, hogy megjelenik On Sai/ Varga Bea írástechnikával foglalkozó könyve, amit - anélkül, hogy beszéltem volna vele-, személyes meggyőződésem, hogy nagy külső nyomásra írt meg, fiatal, kíváncsi szerzőknek. Azt értem ez alatt, hogy segíteni szeretne olyan embereknek, akik az írást szeretnék fejleszteni magukban, és már többször próbálkoztak az Aranymosáson, ami egy kitűnő lehetőség bejutni egy könyvkiadóhoz, de még nem sikerült nekik. Mivel persze képtelenség mindenkinek válaszolni a kérdéseire, ez a könyv nagy ötlet volt tőlük. Így aztán ez a kitűnő ötlet odáig jutott, hogy Bea vállalta, ír egy könyvet kezdő-haladó íróknak. Amikor azt is bejelentette, hogy lapozgatós lesz, meg hogy vicces és játékos, akkor már nagyon vigyorogtam. Csípem azt a derűt, amivel a kezdőket kezeli és ez nagy erénye On Sai-nak. És a játékosság fontos. Igen, mert az írás valójában akkor jó, ha játékos, és szívesen csinálja az ember akkor is, ha épp valami drámai dolog történik a cselekményben. Elsősorban látom azt is, hogy inkább kedvet akar csinálni, mint azt elvenni, és ez így remek. Én biztosan el fogom olvasni, mert nagyon kíváncsi vagyok rá, és remélem, hogy sokaknak segíteni fog az írói úton. Itt találtok róla bővebbet:
A siker tintája

Azonban nekem most egy egy kicsit nehezebb szerep jutott, mert eldöntöttem, hogy írok egy tömegesen nagy problémáról pár szót és az a helyzet, hogy kemény leszek, de muszáj. Tömeges jelenség ugyanis, hogy olyan fiatalok akarnak írók lenni, akik nem olvasnak, mert azt mondják, nincs rá idejük.

Időnk arra van, amire csinálunk.

Merthogy nemrégiben volt egy olyan esemény is, hogy a Kéziratéjen összegyűlt zsűri szintén az aktívan részt vevő kezdő szerzők tiszteletteli kérésére, és segítség gyanánt összeállított egy olyan olvasási listát, ami a mai zsánerirodalomban tevékenykedni kívánó szerzőket segítené. Abban, hogy fejlődjenek, alapszinten megismerjék a zsánerek korábbi nagyjait és afféle autodidakta módon segítheti a saját önképzésüket. Az elődök ismerete az ugye mindenkinek megvan, minden művészeti területnél természetes, afféle minimum követelmény, és hát a könyvtárnyi könyvek közül végre valami támpontot adtak a dzsungelben, mik azok, amik kihagyhatatlanok. Itt található a lista:

Ajánlott olvasmányok

Merthogy úgy tűnik, írni mindenki akar, de olvasni nem, vagy nem azt, amiből még építkezni is tudna. Valahogy magát az olvasást is unalmasnak tartják, és valójában rögtön filmsorozatokat akarnak és filmeket, de meg hát írni, és írni. Meg majd tudják ők, nem kíváncsiak az elődökre. Oké.

Egy szubjektív reakció

Ez a lavina tovább gördült egyéb beszélgetésekben, de arra már nem térek ki, mert már nem is ez a legnagyobb probléma, de a mentegetőzés, meg hogy majd mi jobban tudjuk, meg a kik vagytok ti dolog sokkal fájdalmasabb. Akadt a tehetség mítoszába, időhiányba kapaszkodó és még sokféle nemolvasó, de írni nagyon akaró író ember.
Lett ám felháborodás, mit képzel magáról az ország könyvkiadóinak szerkesztői krémje, hogy miért ezeket, meg miért könyveket, ha vannak filmek, és milyen alapon ajánlanak, mikor nem tudják, milyen alapokon nyugszik a kíváncsiság.
Marha egyszerű alapokon. Akit érdekel az írás és akar fejlődni, az nézze meg annak terméseit is, legyen képben a kortárs irodalommal, zsánerekkel, na adj' Isten esetleg szakmai körök meg könyvkiadók működésével is, ha lehet, meg az a minimum, hogy azzal is, kik azok, akiktől a tanácsot és az olvasmánylistát kapta.
Gugli a barátunk, az ég szerelmére, a Kéziratéj szerkesztőire aztán lehet ám keresni, van olyan szakmai múltjuk, és letettek már annyi mindent  az asztalra, hogy a padlóról vakarhatod az álladat, csak utána kéne nézni, mielőtt azt mondanád, azt se tudom, kik ezek! Bizony, ott vannak a nevek, nézd csak meg, kivel beszéltél te a kéziratéjen, milyen szakmai tudása van. Nem csak sorozatnézésre, hanem információgyűjtésre is használható ám az internet.

No, és akkor itt álljunk meg még egy szóra.
Senki nem mondta, hogy kötelező mindent elolvasni, azt mondták, ajánlott. Válogass és csipegess, kezdd el valahol, azzal, ami szimpatikus és vond le magadnak a tanulságokat. Ezekből a könyvekből tanulhatsz, nem, nem kell lemásolnod őket, csak figyelj rájuk jobban, ahogy olvasod, ne csak szórakozz, tanulj is, pontosabban szórakozva tanulhatsz. Nem leszel egyeníró ettől, mivel minden könyv minden olvasónak mást mond. De ha maga az olvasás a bibi, akkor bajosan leszel író.
Nem kötelező egyáltalán olvasni. Nyugodtan lehet mást csinálni is, mondjuk gyógyszerésznek tanulni, vagy zongoraművésznek, vagy festőnek, vagy bármi másnak. Nem kell írni, az nem terem meg magától benned, nem egy gyümölcs, ami ott lóg és majd megérik és kijön, mert tehetséges vagy. Ez a mítosz egy nagy álomkép. Ha meg mégis írni akar valaki a saját szórakozására, ahhoz is joga van mindenkinek. Oké. De!
Mutatok valamit, Szirmai mennyire jól el tudja találni, mitől döglik a légy. Nézd meg ezt és gondolkodj el rajta:

Álommeló

Találd meg, miben vagy jó. És találd meg, miben nem vagy jó. Ha nem szeretsz olvasni, akkor az írás nem neked való. Ha ragaszkodsz hozzá, akkor bizony nem árt megbarátkozni azzal, hogy megtanulj olvasni. Ha nem, akkor komoly bajban leszel. Olyan belső ellentmondás ez, amit fel kell oldani.
Akkor nem kell odaállni a kiadók elé és abból a tudásból, eszmei miliőből, amiért az írók évtizedes munkával keményen megdolgoztak korábban, bizony nem kell kitépni magatoknak azt a címkét, hogy írók vagytok és kibiggyeszteni a facebookra, mert nem vagytok azok. De lehettek, csak türelem. Nem, megmagyarázni sem kell, senki nem érdekel, milyen alapon tetted oda, ha se nem olvasol, se nem írtál eddig két oldalnál többet. Tehetsz érte, kezdj dolgozni és érdemeld ki. Mert azért meg kell dolgozni olvasással is. Tessék szépen betenni a fiókba azt a szórakozásból írt kéziratot, és évente egyszer elolvasni, amit írtatok. Saját írásotokat! Jaj. Bocsánat, az  tabu, olvasni nem akartok. Bocs. Érzitek benne a defektet? Akkor nem kell elolvasni, azt ugye csinálják akkor mások, de ezzel meg csak az a baj, hogy milyen alapon várjátok el mások érdeklődését magatok felé, ha ti nem érdeklődtök mások felé?
Milyen alapon mondja egy kezdő író azt, hogy de ő nem olvas, mert ez neki sok? Hogy akar valaki író lenni, ha nem hajlandó olvasni? Miféle buta elképzelés ez? Hát azt is el kell olvasnod, amit te írsz! Nem, a filmek nem fognak segíteni, hogy jobban kifejezzétek magatokat, nem mutatják meg, mennyire fontos például a leírás és nem, nincs kiút, olvasni kell. Ráadásul azok az igazán jó könyvek, amiket baromi nehéz filmre vinni, szóval olvasni kell. Nagy szívás, mi? Az írás azzal kezdődik, hogy alázattal odaállsz a könyvespolcod elé és gyűjtesz magadnak olyan olvasnivalót, amit szeretni fogsz, mert az írás az olvasás szeretetével kezdődik, és nem az írói babérokban lubickolni akaró egóddal. Ezer dolog inspirálni fog, és majd megváltozol. Elfelejted azt, hogy mekkorának képzelted magad, mielőtt ebbe belevágtál. És nem fogod azzal mentegetni magadat az ostobaság lapályában, hogy mert te tehetséges vagy. Mert a tehetség kevés még. Meg kéne mutatnod, hogy az vagy. Szorgalommal és munkával mehetsz valamire ebben a folyamatban, hogy megmutasd azt a tehetséget, ami benned van, de anélkül csak lubickolsz egy magad által teremtett dagonyában, jó nagyra hizlalva az egódat, és egy nap azon kapod magad, hogy amiatt neked nem volt időd írni meg olvasni, mert dolgoztál keményen a pénzért. Azt a pénzt abba fekteted, hogy magánkiadásban még nagyobbra nőjön az egód egy el sem olvasott kéziratod kiadásával. Finom kis dagonya, csináld nyugodtan.
Jogod van ehhez, tényleg, csináld csak!

De van más út is, amit úgy hívnak, hogy tanulási, építkezési folyamatok. Szakmai alázat és tájékozódás. Munka. Szorgalom és kitartás. Olvasás. Meg ilyen borzalmak, amit olvasásnak neveznek valami homályos körökben, ahol írók vannak, meg szerkesztők. Mehetsz másfelé, de ha valaki segíteni szeretne, legalább ne köpd le ostobasággal azokat, akik segíteni próbáltak neked. Igen, merítkezhetsz filmekből is, és ezernyi más helyről, de az olvasást nem úszod meg.
Képzeld el, hogy a saját kéziratodat megjelentetné egy kiadó, legalább tízszer, de lehet, hogy még többször el kell olvasnod, mielőtt megjelenik. Ha nem szeretsz olvasni, nem éred el, amit szeretnél, mert akadályozod saját magadat.

Van egy történet, amit nagyon szeretek, és ami nagyon tanulságos:

Buddha és az ember

Nos, ezek után a tanítvány, aki felháborodott, és mesterét tiszteli, megcélozza az embert, de nem bántóan. Segítenék. Itt hozok pár linket azoknak, akik még mindig szeretnének írni és azzal jönnének most, hogy nekik nincs pénzük íróiskolára. Könyvtárbérletre talán van, és internetre is, esetleg majd a fent említett könyvre is tudtok gyűjteni, amit Bea írt, és olvasatlanul is ajánlom, mert a személye és a tapasztalatai, a szakmai előmenetele olyan, amit minden tiszteletem övez. Aki ugyanis tiszteletet vár, előbb adjon.

Tiszteljük az elődöket, igen, már Homérosztól kezdve, nem fog fájni, és tiszteljük azokat is, akik az idejüket nem kímélve segíteni szeretnének, akik tapasztaltabbak, és ne köpjetek olyat, hogy nem a mai világban élnek, mert nem veszitek észre, hogy ez épp fordítva van. Olvassatok és dolgozzatok magatokon, mert megéri. Jó munkát annak, aki kibírta a végigolvasást és nem a sarokba térdelt, hanem azt mondja most magában, igen, járni fogok az úton, mert a tehetség csak munkával és tudással építkezve mutatkozik meg!

Netes tippek tanuláshoz, böngészhető írástechnikai oldalak, ahonnan sokat tanulhattok - olvasni kell, bocsi, ezek a rohadt betűk már csak ilyenek, közvetítik a tartalmakat, sajnálom, de azért hátha megszeretitek:

Irodalmi boncasztal

Így neveld a regényedet




Megjegyzés küldése