2016/04/03

Szép tavasz...

Szép tavasz van. Remek a hangulatom, naponta 8 km-t futok és gőzerővel dolgozom.
Csakhogy nem úgy van minden, ahogyan elterveztem pár hónappal ezelőtt, hanem, ha mondhatom ezt, akkor sokkal jobban.
De elmesélem sorjában.
Pár hónapja még azon mélázgattam, csatlakozva egy lelkes olvasótáborhoz, mi mindent fogok elolvasni idén. Csináltam is egy könyves listát és ígértem, hogy majd hozom a véleményezésemet, meg az olvasói, írói élményt. Nos, erről nem mondtam le, de félre kellett tennem. Időközben ugyanis feje tetejére állt az életem és hirtelenjében más elfoglaltságaim támadtak.

Alapjáraton Bizánc folytatását írom, ami önmagában sem könnyű és csodás, egyben elképesztő lehetőségekkel teli feladat. Nagyon szeretem, minden szereplőmért odavagyok, ma még inkább, mint amikor elkezdtem, de majd szétszakadok vele, és jegyzetek között alszom, az ágyam tele van papírral és könyvekkel, meg egy laptoppal.
Jut eszembe, van egy új laptopom, ami egy álom, időközben az öreg gépem beadta az unalmast és újat kellett vennem. Anno azt mondtam, bármilyen lehet, csak fehér nem.
Választottam ezek után egy Toshiba Satellite -et, akiről érdemes tudni, hogy négymagos és nagy hely van benne, egy terrabájtnyi, meg hát fehér, na. Szóval ismét megtapasztaltam, soha ne mond, hogy soha. Tehát új gépem van, hatalmas mennyiségű munkámhoz egyébiránt tényleg kellett is.
Na, de mi ez a sok munka?

Mindig akartam forgatókönyveket írni, tanultam is, segítséget is kaptam ehhez, szedegettem össze a saját rálátásomhoz való milliónyi apró információt, szakirodalmat, gyakorlatoztam, na és hát beesett az ajtón egy lehetőség, írjak forgatókönyvet. Tényleg ki akartam ebben próbálni magam. Elsőre persze csak kicsikét, egy kis tévéfilm-tervet csináltam. Megírtam, aztán hirtelenjében lett egy producerem is, akivel az egész filmekkel kapcsolatos álmodozásaim kora váratlanul végképp lezárult. Mert többé nem álom az, ami átfordult valami másba. Nem, még nem a valóságba, de jó úton száguld afelé, hogy az legyen. Perpillanat lehetőségnek nevezem és terveknek.
Elképesztő ötletelésbe fogtunk, és egy bizonyos koncepciót is felépítettünk ezekből a lehetőségekből és esélyekből, avagy ezerrel száguldok afelé, hogy előbb-utóbb tényleg filmeket írjak. Nos, egy szerződést már megkötöttünk, nemsokára több másik is követi majd, és bekerült így a repertoáromba a filmírás lehetősége is.

Ez persze nem jelenti azt, hogy Bizánc ne haladna a megfelelő tempóban.
Nem jelenti azt, hogy nem olvasok, noha kötelezően naponta egy filmet meg kell néznem egy bizonyos látásmód kialakítása miatt, de ezt is élvezem, csak így kevesebb időm marad olvasni.
Nem jelenti azt, hogy mostantól aztán sínen vagyok, mert pont hogy egy dolgot jelent, sok  munkát. És ezt is élvezem, nagyon lelkes vagyok, és látok egy felderengő jövőt, amit pár hónapja elképzelni sem mertem, legfeljebb az álmodozás szintjén.

Ami viszont fontos, hogy a múlt hónapokból megtanulhattam, néhány perc alatt a feje tetejére tud állni a világ, belép egy ember az életedbe, vagy több és máris minden sodor magával. Csak csináljam jól, amit csinálok, a tőlem telhető legjobban. Ezen igyekszem jelenleg, minden területen, erre koncentrálok.

Szóval filmes világban fél lábbal és Bizánc-írás teljes erőbevetéssel. Többet nem mondhatok, pedig lenne mit, de ha szétkürtölöm, mivel leplek meg benneteket pár hónap vagy év múlva? Csak azt mondom el, ami már biztos.

Tehát eddig az egyenleg kábé annyi, hogy a Zrínyi Ilonáról szóló novellám tévéfilm adaptációjával indultunk egy filmterv-pályázaton, és abban reménykedünk, hogy lesz belőle támogatás, később pedig filmecske. Kőkemény munka vár még ránk, ha nyerünk, de máris nagyon várom. Állok elébe.

Addig pedig sodródom Bizáncban a zöld szemű kígyóval és a fehér sárkánnyal, hihetetlen mit művelnek...

Nem merek beszélni róla, lassan már csak spoilerekkel tudnék, egy biztos, lesznek benne nagy meglepetések - még én is meglepődöm néha.

Szóval szép tavasz van. Mély levegő, és munkára fel!