2016/11/28

Írófészek, bizáncos fűszerrel egy kis történelem, sárkányok és más mesék

Nem olyan sokkal a könyvbemutató után tudtam, hogy nem fogok bővebb beszámolót írni róla. Egyszerű oka van, úgy érzem, hogy mindent lekommunikáltam belőle. És nem szeretek unalmas lenni... Főként, ha vannak újabb tartalommal bíró híreim!
Persze örök hálám mindenkinek, aki velem volt, és szeretek mindenkit, de kiléptem abból a szobából, ahol elraktároztam az élményt, mert valami más vár most rám.



Kőkemény meccset vívok Bizánc 3. részével, "A fekete sas"-sal, amibe bele is kezdtem és hagyom formálódni, néha a fejemben, néha meg "papíron". Higgadtabban szeretném megírni, a második rész annyira felzaklatott, hogy szükségem van a nyugodtabb önmagamra, a kevésbé kapkodásra, hogy ne pörögjek túl. Nyugalom, nem fogok. Kagan nagyon hálás, egy kicsit elege van már a huzavonából, noha tudja, mi vár rá, most teljesen felkészült már mindenre, meg akarja vívni a harcait, meg akarja ismerni végre titokzatos ellenségeinek arcát, hogy rendezzék el az ügyeiket. Anasztázia kezdi sejteni, hogy nagy baj van körülötte, de még jó ideig rossz helyen keresi a Fehér Sárkányt, akiről azt hitte, Helené az. Gyevel pedig nagy csalódások mentén egy teljesen új szemlélettel iszonyúan magányos otthon az övéi között. Sarolt tüzes természete felrázza, és megteszi, amit meg kell tennie, hogy országban gondolkodhasson és egy jogilag is kivívott otthonban, amire nem prédaként néznek a nagy hatalmú szomszédok. Tudja milyen nehéz, de amikor Vajk fia megszületik, valahogy értelmet nyer minden szándéka.
Jó most az írófészkemben, ahová visszavonultam, téli álmot és regényeket alszok. Igen, regényeket. Mert nemcsak Bizáncot írom, néha félre kell tennem, néha hagynom kell a következő jelenetet kiforrni még jobban, és megígértem magamnak, hogy nyugodtabb leszek, nem stresszelek, hogy de írni kéne meg haladni kéne. Nem kell. Van idő. Balzsamos egy állapot és jönnek a többi történetek is elő, hogy de akkor van rám egy pici időd? Ilyen pofák köszönnek rám olyankor:



Sárkányos fantasy. Ki ne szeretné a sárkányokat? És ki ne szeretné a sárkányokat úgy, ahogyan én írom meg?
Van, aki tudja milyen történeteket formázgatok a fiókomban és hogy ez mit jelent. De ezt a történetet kevesen ismerik.
Egy eszement őrült vagyok, hogy belementem ebbe, de Lerion és Lucia, egy leány meg az anyja, nem hagynak nyugtot nekem. Velük mindig történik valami...
Néha elmerülök egy különös átokkal vert világban, ami sokkal jobban hasonlít a miénkre, mint első pillantásra gondolnám. Meg vagyunk verve másokkal, meg vagyunk verve kötelezettségekkel és meg vagyunk verve azzal, hogy visszük a terheket.Na, de ha nem így lenne, hol maradna az élet dicsősége? Hol maradna a sikerült, meg az aha élmények sora? Hol maradna az élet értelme, hogy csináljunk is valamit és ne csak lebegjünk egy üres mátrixban folyton élvezkedve a semmittevésben. Nem. A valamittevésben kell élvezkedni. Csinálj valamit, még ma! Bármit, ami hasznos, vagy jó, vagy haszontalan, de szép, bármit, amitől belül moccansz és nem önmagadtól idegenként zsibbadsz.

Van hát egy sárkányos világom. Szépséges, bonyolult. Nem, nem olyan szokásos, egy kicsit más. Meglátom, hogy mi lesz a sorsa, de már tudom kinek adom, ha elkészül és tudom, hogy várja. Ha tetszik neki, hamarosan új hírekkel jöhetek.
Ha nem, akkor is megmutatom magamnak, hogy tudok fantasyt is írni.

Egy jelenet ide, kettő oda. Sosem hittem, hogy tudok szimultán két regényt írni. Úgy tűnik, hogy tudok. Hasznos készség lesz ez a jövőben. Örüljetek velem! :)